Magunkról

Névválasztás

Jobb szeretek cipőboltban vásárolni, mint shoe’s shop-ban, ez a név tömörít.
Magában foglalja az indulást, a vonalat mint a rajzolás egyik módját, a vonalat, az indulás startvonalát.

Megtalálható benne a csillag, amivé bárki válhat, a művészet, annak szentsége, ahogy gondolunk rá. Értelmezésemben művészetet ma köznapisága teszi azzá, csakúgy, mint a népművészetet, vagy az ősi kultúrák művészetét. (lásd: art brut, land-art, minimal art, pop art, konceptuális művészet) A szó itt formateremtő tökéletességre törekvést jelent, főhajtás a nagy designer, a természet előtt.
Ezekből a forrásokból, de ma élő, mai problémákon gondolkodó szemlélettel és modern anyagok-technikák felhasználásával újrahasznosítással is készülnek képeim, tárgyaim.
Valamennyien üzenetek.

A pitypangról, mint szimbólumról: Termékenységet, köznapiságot, folytonosságot hordoz. Formai értelemben a gömb a legtökéletesebb mértani test, elemei pedig leírható csillagokként. Leképezi a rész-egész bonyolult viszonyát, ami minden természeti és alkotott tárgyra igaz.

Vizuális tervezői pályán, felnőttként jöttem rá, hogy nem mindenki tud rajzolni. Azt hittem, csak nem akar, vagy hülyéskedésből téveszt. Láttam, mikor konstruktív megbeszéléseken, okos, tanult felnőtt feszeng, mert szóval nem lehet elmagyarázni az elképzelését, rajzzal pedig nem képes. Igazán csak akkor értettem meg, milyen könnyű dolga van annak, aki bármikor, bármiből konstruálhat egy egész világot. Az vezetett tanári pályámra, hogy átadjam azt a könnyed örömöt, amivel az ember időhatárokon, nyelveken is túl kifejezheti magát.

Mikor dr. Edwards módszerével találkoztam, előítélettel fogtam olvasásába. Még egy könyv, a sok mellé, amelyik szerkesztetni akarja a kutyát, macskát, lovat stb. De mikor saját alkotói és tanári tapasztalataim , témáim, bevált módszereim testvéreire ismertem, ráadásul még több módszer tárult elém, mindennek fiziológiás alapjait a forrásokból megismerhettem, kételyeim kapituláltak. A vonatkozó tudományos szakirodalmat olvastam, igazi heuréka érzésem volt. Nagyon becsülöm a professzort, mert módszerfejlesztésével olyat tett, amire sajnos kevés példa van: Áttette a tanítási gyakorlatba a tudomány vívmányát.

Tesztcsoporttal dolgozva, eredményeket elemezve, dokumentálva még több részlet vált érthetővé. Külön becsülendő, hogy a Jobb agyféltekés rajzolás című könyve nem lezárt egész, hanem javasol további irányokat, nyitva is hagy, folyamatos kiegészítést javasol.  Elég széleslátókörű tehát ahhoz, hogy túllásson saját szűkre szabott emberi életén. Éltem is tengeren túli tanácsával és az európai kultúrkörből tápláltan saját tanári gyakorlataimmal erősítem alapvetését, nem elveszek belőle.

Ezért nem helyeslem az önjelölt ún. "tanárok" kurzusvezetését, akik lecsupaszítva, szakértelem, empátia nélkül, gyors és sűrű haszon reményében elvesznek ebből a minimum 32 órányi időből, ami kb. 4 évnyi rajztaanulást sűrít. Ezzel sajnos lejáratják a módszert érdeklődők és szakmai fórumok előtt. Könnyen felismerhetők, hiszen az Edwards-féle munkafüzet képanyagát kimásolva, azok sorrendjén mechanikusan  haladva tevékenykednek. Tanítványaik közzétett munkái mutatják,  hogy nélkülöznek könnyen megszerezhető tudásokat is. A tanítványokkal folytatott munka mindig több információval szolgál. Utánolvasásra, újabb tanulásra, kutatásra ösztönöz, hiszen nincs változatosabb "munkadarab" az embernél. Tanárként nincs kompetenciám pl vízmérnöki munkára, bár talán meg tudom szerelni a csapot saját házamban. Hihetetlennek tűnik a felelőtlenség, amellyel tanulmányok híjján az emberi elmébe matatnak az avatatlan kézzel. Ilyen az is, mikor az Edwards-fejlesztette gyakorlatsorból elhagynak, a tanfolyami időt éa a gyakorlatok számát kurtítják. A terembérleti díjak, a ráfordított idő így kevesebb, a szolgáltatás piacképesebb. Márcsak azért is, mert rohanó világunkban amellett döntünk amire kevesebb időt kell fordítanunk. Emiatt sok szépelgő igénytelen alkotás születik. Ez felborzolja művészek és vizuálisan gyúrtak szemét, prüszkölnek, mert soha nem látott arányban nő a vizuális hulladék. A piacnak dolga a szelektálás, a szépre igent, a szépelgő giccsre nemet mondani. 

Sok és sokféle képzésen, munkatapasztalaton túl háromgyerekes anyaként is nézem a világot. Összegereblyézett tudásomat szeretném hozzáférhetővé tenni. Örömml és türelemmel tanítok, mert a rajzolás a boldogság egyik formája. Ez a boldogságforma fertőző! 

A rajztudás három szintjét különböztetem meg:

1. Bármit le tudsz rajzolni térbeliségében, amit megfigyelhetsz- ez bárki által megtanulható mesterségbeli tudás csupán.

2. Felidézett emlékképből térben lerajzolhatsz szinte mindent - - sok gyakorlással fejleszthető.

3. A sosem látottat ki tudod vetíteni fantáziádból - ez tervezői, művészi szint! 

Az alapkurzus bárki számára lehetővé teszi az első szint megszerzését, akit jól korrigáló kurzusvezető segít. Nem belerajzolva tanulói munkába! Modell után embert, állatot, külső, belső teret fotóról, vagy 3D-ből tényleg le tudsz rajzolni. Tradícionális oktatás mellett ez kb. 4 év alatt zajlik heti 2-4 óra ráfordításával. Sokunkat így tanítottak még. A tanfolyam 32 órája alatt megszerezheted ezt a szintet. Bárki számára elérhető, aki rajzeszközt képes és akar mozdítani. Nem művészet, csupán erős mesterségbeli tudás!

A második szint az emlékezet utáni rajztudás fejlesztése. Gyors vázlatokat, elsuhanó, mozduló alakokat is le tudsz rajzolni. A haladó kurzuson erre is képessé válhatsz.                              

A művészi-tervezői szint ezek feletti. Mindamellett, hogy az előbbi szinteken teljesíteni tudsz, a valóság elemeit egyéni módon ábrázolhatod. Autonóm művészi tartalommal töltheted meg tudásod. Már azt is le tudod rajzolni, amit csak elképzelsz. A kezed kivetítő projektorrá válik.  Az agyad onthatja az elképzeléseid, a kezednek csak követnie kell. Jól animált tehetséget hordozó gének is szükségesek, de hangsúlyozom, hogy a kreativitás és originalitás is fejleszthető! Ehhez a szinthez sok műhelymunka, rengeteg alkotó technika kipróbálása, jó mester, mesterek, önismeret, sokszor társak is kellenek. 

Eddigi tanítványaim sikerét abban látom, hogy egyéniségüket egyedi módon bontakoztathatták ki. Mindegyikük egyénileg nekik szabott feladattal fejlődhetett, anyag, eszköz és legelsősorban önismerethez jutottak. Csak akkor látjuk meg magunkat valójában, ha másokhoz mérjük. Büszke vagyok rá, hogy egymást segítő műhellyé válhattak.

Panajotu Anna, rajz, művtöri és vizutanár